UtazóBázis

Hideg és arisztokratikus: talán ez jut eszébe a legtöbbünknek Szentpétervárról. Pedig a város kimondottan bohém, elképesztően fura figurák mászkálnak itt, szól az utcán a rock and roll, és a város tele van kicsi, szórakoztató, elképesztő, vagy éppen megindító sztorikkal; háromszáz év történelmét meséli a város. November hetedikén a város a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezik, ez alkalomból nézzük, hogyan néz ki most a legendás hajó, az Auróra, sétáljunk egyet a történelmi városközponton keresztül a legendás cirkálóhoz!

Egy szép, napos (és két Celsius-fokos) délután sétára indultam, hogy turista legyek kicsit a szülővárosomban. Hogy, megmutassak pár szeletet abból, ami Leningrád, Petrográd és Szent Pétervár együtt; Pityer, ahogy az oroszok hívják.

Tehát, vegyünk fel kényelmes cipőt, és irány észak!

Aki ide készül: vannak pétervári viccek, mint például "Láttam ma egy lányt a metrón rövidnadrágban és topban, meg egyet bundában és csizmában. Mindkettő az időjárásnak megfelelően volt öltözve". Vagy: "Pétervárra megérkezett a nyár. Végre lehet hordani nyári kabátot, nyári csizmát és nyári kesztyűt". Röviden: többnyire hideg van, viszont az időjárás nagyon változékony. Fordul egyet a szél, és másik évszak kezdődik. Öltözzünk mindig rétegesen, és sapka még nyáron is legyen a táskában!

Az ideális időpont a város meglátogatására vagy a június közepe és az augusztus közepe közötti időszak, a fehér éjszakák periódusa, vagy pedig a  december-január. Akkor legalább kiszámíthatóan hideg van, és a karácsonyi-újévi dekorációval a város igazi, téli mesevilág. Nem nagyon érdemes: október-novemberben és március-áprilisban. Az átmeneti évszakok nagyon szelesek és esősek tudnak lenni, persze múzeumot látogatni vagy kávézókban ücsörögni ilyenkor is kiválóan lehet. Nekem ezúttal szerencsém volt az időjárással, viszont rá egy napra, hogy visszajöttem Budapestre, már hó esett a városban.

 A sétát a Rubinstein utcától kezdjük, és ugyanide is térünk majd vissza, ez nagyjából öt-hat órányi gyalog út. Az utca szép, semmi különös. A sarkon van egy Mcdonald's. Nappal. Éjszaka azonban az utca megtelik élettel: a bárok és mulatóhelyek jó része a Rubinsteinen van.

További nevezetessége az utcának, hogy a 24-es szám meg lett örökítve egy dalban, melyet a jelen pillanatban –Little Big után– nemzetközi viszonylatban is leghíresebb orosz zenekar, a Leningrad jegyez. A klipet angol fordítással itt tudja megnézni, akit érdekel a dolog. Figyelem, kellő humorral kezelni a videót!

A Rubinstein a Nyevszkij Proszpektről nyílik, ami a város talán leghíresebb utcája. Kikanyarodtunk tehát a Nyevszkijre, és irány az Auróra cirkáló!

Ez a kis házikó a Beloszelszkih palota nevet viseli, a második világháború során elég csúnyán megsérült, az első objektumok között volt, amit helyreállítottak 1949-ben. Az építészt, Nyikolaj Stakensneidert, aki tervezte az épületet az 1800-as évek közepén, a kor zsenijének tartották.

Áthaladunk az Anyicskov hídon, ami az egyik kedvenc hidam. A híd a Fontanka folyón vezet át, a két hídfőjét négy lovasszobor díszíti, mind a négy más. A hidat a mérnökről nevezték el, aki tervezte, és az első híd volt a Fontánkán. Az 1840-es évek elején épült.

A Jelizejevszkij Áruházat 1903-ban építették, a szovjet időkben a központi élelmiszer-elosztó áruház volt. A blokád idején itt osztották a napi étel-adagot a városban ragadt lakosság számára. Ma delikáteszként és játékboltként működik, a kirakata egyszerre gyönyörű és ijesztő.

Ha itt befordulunk, az áruház mellett a sarkon, a Malaja Sadovaja utcára, találunk két, macskát formázó nem túl nagy szobrot. Aki nem tudja, hogy ott vannak, az talán el is sétál mellettük. Jelizejev és Vaszilisza nem tartozik a város régi emlékművei közé, tizennyolc éve, 2000-ben tették őket mostani helyükre. Érdekesség, hogy Vasziliszát 2014-ben ellopták; hűlt helye volt egyik estéről a másik reggelre. A város egyemberként hördült fel, és hajtóvadászatot indítottak, hogy visszaszerezzék a cicát, akit végül Moszkvában találtak meg. Ekkor lett átfestve, az eredetileg fekete szobor aranyszínűre.

Hogy mit jelképeznek a szobrok- arról nincs egységes álláspont; de Szentpétervár nagyon macskás város. Az Ermitázst macskasereg őrzi, hogy az értékes műtárgyakat ne tegyék tönkre rágcsálók; illetve a blokád alatt a  macskák teljesen eltűntek a városból; mivel élelem híján a blokádban ragadtak mindent megettek, ami valamennyire is ehető volt. Szóval, jó sok szálon kötődnek egymáshoz a péterváriak a macskákkal, nem is nagyon kell szerintem definiálni, hogy pontosan minek az emlékműve Jelizejev és Vaszilisza.

A Szadovaja utca és a Nyevszkij proszpekt kereszteződésében lemegyünk az aluljáróba. Itt szerezhetünk be szuvenírt, tapasztalatom szerint nem annyira vészesek az árak. Én imádom nézegetni az itt kapható dolgokat; a szuvenírek maga az orosz-szentpétervári identitás. Sztálin békésen elücsörög Viktor Cojjal és Putyinnal egy polcon, és mindenki öccse, az Alekszej Balabanov rendezésében készült Brat (Fivér) című filmben Danila Bagrovot játszó Szergej Bodrov sem sértődik meg a díszes társaság miatt; töretlenül kérdezi, "Miben van az erőd?". Kultúrtörténetileg ezek a polcok hihetetlenül viccesek, doktori disszertáció tárgya lehetne az elemzés, ami a köztük lévő kapcsolatot feltérképezi.

Ha kinézelődtük magunkat (ne most vegyünk ajándékot, mert aztán cipelhetjük magunkkal) üljünk be egy kávéra és sütire az innen pár lépésre, a Nyeszkij 44. szám alatt található Sever caféba. Talán az egyik legrégebbi cukrászda Péterváron, bent képeket is nézegethetünk a régi Leningrádról. A cukrászda két részre van osztva, elől ne vegyünk semmit, ott tömegcuccokat árulnak. Menjünk hátra! A sütemények mindig frissek és finomak, bár angollal annyira nem remekelnek az eladók, akik többnyire idős nénik. De a mutogatást értik!

A süti után (én mindig valamilyen málnásat eszem, az oroszok verhetetlenek a pirosbogyós gyümölcsös sütik készítésében) induljunk tovább a Nyevszkijn, de előtte vessünk egy pillantást a Gasztyinnij dvorra. Ez az épület minden plázák atyja, a világ (talán) legrégebbi bevásárló-központja. Az épületet Jean-Baptiste Vallin de la Mothe francia építész tervezte, és 1729-1800-ig épült.

Itt lekanyarodunk, elhagyjuk kicsit a Nyevszkij proszpekt zaját, a Mihajlovszkaja utcán elindulunk, és meglátogatjuk a jó öreg Puskint, akinek a háta mögött az Orosz Múzeum, karjával pedig azt mutatja, merre található a Mihajlovszkij színház. A teret egyébként Mihájloszkij térnek hívják; múzeumok, és színházak szegélyezik.

Az Inzsenierszkaja utcán átvágtunk a város egyik ikonikus épületéhez, a Vérző-Megváltó Templomához (Спас на Крови- Spas na Krovi) ami jelen pillanatban felújítás alatt áll. A templom kívül-belül egyaránt mesés, nekem meg nem megy ki a fejemből az az információ, amit nagymamám mesélt, még gyerekkoromban. A blokád alatt, amikor már nem volt hová temetni a holttesteket, bizony, ebben a templomban gyűjtötték őket. Valószínűleg a világ legszebb –átmeneti– tömegsírja az épület. A templomot egyébként III. Sándor cár megbízásából építették az 1900-as évek elején.

A templomot félig megkerülve bejutunk a Mihajlovszkij kertbe, amin átvágva a Mérnök palotához érünk.

 Az épület jellegzetessége, hogy mind a négy oldala lehetne az épület fő homlokzata, mind a négy oldal ugyanolyan mesterien van megtervezve, de négy különböző módon. A tizennyolcadik században a Hadmérnöki Akadémia épülete volt, ezért az elnevezés.

Itt, ha elsétálunk a Fontanka folyó felé, A Fontanka és a Mojka kereszteződésében találjuk a másik kedvenc mini-emléművemet, Csizsik-Pizsiket. Ő egy pici madár bronzból, a partról meg kell próbálni ledobni egy pénzérmét úgy, hogy a kiszögellésen maradjon. Ha sikerül, kívánhatunk valamit –állítólag teljesülni fog. Nem tudom, nekem még soha nem maradt ott az érmém. Rengeteg kultúrtörténeti anticipációja van ennek a szobrocskának. Szvetlana Boym, a leningrádi származású, neves harvardi irodalmár-esztéta szerint, a madárka az átlag pétervári polgárnak, a közembernek állít emléket. Van is egy orosz versike, ami kérdezi, Csizsik Pizsik hol voltál? Mire a madárka válasza: vodkáztam a Fontanka partján, megittam egy pohárral, meg még egyel, és elszédültem.

Ennek a kislánynak például, sikerült úgy dobnia az érmét, hogy az ott is maradjon.

A Nyári kerten keresztül elsétálunk a folyópartig, a nagy Néva-ágig, és átkelünk a Troickiy hídon. A rakparton elsétálunk "Péter házikója" mellett, ami a legrégebbi épületek egyike Péterváron, a várossal egyidőben, 1703-ban épült, a cár itt lakott, míg felügyelte a Péter-Pál erődítmény munkálatait, 1703 és 1708 között.

És el is értük a híres Auróra cirkálót, melyről 1917 november hetedikén este leadták azt a bizonyos lövést, ami parancsot adott a Téli Palota ostromára. A hajó csak nemrégiben tért vissza helyére, ráfért már egy alapos felújítás. A városi pletykák egyébként azt rebesgetik, hogy azért tartott ennyire sokáig, mert nem az eredetit tették vissza, hanem készítettek egy pontos kópiát. Az Aurórával szemben pedig a Tengerészeti Akadémia épületét találhatjuk.

Gyerekkorunktól szolgáljuk a hazát! Tengerész Akadémia a legkisebbeknek, az Auróra cirkálóval szemben.

Egyébként évekig nagyjából lehetetlen volt normális képet csinálni a hajóról, mert a háttérben egy hatalmas Samsung felirat virított, ezt szerencsére eltávolították.

Innen nem messze, a Gorkovszkaja metróállomás szomszédságában található az 1913-ban átadott Kék Mecset, mely Európa legrégebb óta működő mecsete. Átadásakor a legnagyobb volt, az európaiak közül, leszámítva persze a törökországiakat. 1798-ban merült fel először az igény arra, hogy péterváron imaház létesüljön a muszlim vallású lakosság számára, végül rengeteg huzavona után, II. Miklós cár adott engedélyt ennek a megépítésére. Csodálatos mozaik borítja a templomot, sajnos bemenni nem tudtam, mert zárva volt.

A mecsettől nem messze találjuk a bejáratot a Nyúl- szigetre, ami talán nem mond sokat, az már inkább, hogy a szigetre, ahol a Péter-Pál erődítmény található. Az épületet a várossal egyidőben kezdték építeni, 1706-ra lett készen teljesen, és egészen a 20. század beköszöntéig a város védelmét szolgálta. A szigeten egyébként mindenféle érdekes múzeumok vannak, például történelmi figurák viaszbábu kiállítása, vagy Szocialista ereklyék múzeuma. A sziget egy pici darab csend, a zajos nagyváros közepén.

Kisfejű Péter-szobor. Hogy a művész miért tervezte így, arról csak találgatások folynak.

 Ha idáig elsétáltunk, itt már jól fog esni leülni kicsit, évszaktól függően átfáztunk, vagy megfagytunk, mire ideértünk. Nem szeretek Péterváron csak úgy, véletlenszerűen kiválasztott helyekre beülni, mert rá lehet fázni; főleg turistalátványosságok közelében van rá esély, rossz minőséget kapunk, jó drágán. Viszont nagyon vágytam egy teára, így rizikóztam: nem csalódtam. A Leningradskoe Kafe olyan hely a Nyúl-szigeten, ahova érdemes betérni. A süti friss és puha volt, nagyon finom, a tea meg..tea.

A szigetről kiérve elénk tárul Európa egyik legszebb panorámája. A Vaszilijevszkij sziget csúcsa, a Rostrum oszlopokkal, melyek világítótoronyként funkcionáltak. Manapság évente egyszer gyújtják meg őket, június 25.-én, a Vörös vitorlás ünnepen. Ez talán a leglátványosabb eseménye a városnak, tűzijáték, felnyitott hidak, és a folyón végighajózó, vörös vitorlájú hajó turisták tízezreit vonzza minden évben.

 A Vasziljevszkij szigeten található nagyon sok egyetemi épület, például az is, amelyben Mengyelejev élt és dolgozott, negyven éven keresztül. Itt dolgozta ki a periódusos rendszert, no meg a vodkát. Apropó, azt tudjuk, ugye, hogy a vodka szülőatyja nem más, mint Mengyelejev? Ő határozta meg a sztenderd 40% alkoholtartalmat, így voltaképp onnantól nevezzük vodkának a vodkát.

A folyópartról a kilátás a Téli Palotára, a Szent-Izsák Székesegyházra és a Bronz Lovasra esik. Ez a szobor, melyet II. Katalin állíttatott Péter cár emlékére, a város szimbóluma. A Leningrádi Blokád idején a város lakossága minden erejével védte a szobrot a bombázásoktól: homokzsákokkal, illetve az évszaknak megfelelő növényzettel kamuflázsolták a szobrot, mert úgy tartották, míg a szobor áll, a város kitart. A szobrot megvédték, a város is kitartott. A blokád óta pedig, a város állandó jelzője a "Hős város". Őrzik emlékezetükben a péterváriak, nem felejtik a történelmet.

A Palota tér egyik oldalán a Téli Palota, a másikon pedig a Vezérkari épület található, ami jelen pillanatban szintén felújítás alatt áll.

Átbaktatunk az árkádok alatt, és visszaértünk a Nyevszkij Proszpektre. Itt két javalatom van: A Literaturnoe Kafe (Irodalmi kávéház) az egyik legrégebbi pétervári hely, ahol például Alekszandr Szergejevics Puskin is igen gyakran megfordult.

Ezt a Nyevszkij Proszpekt 18. szám alatt találjuk. Nem olcsó mulatság: cserébe ténylegesen, igazi szentpétervári. Ha valami egyszerűbbre vágynánk, keljünk át a zebrán, és a Bolshaya Morskaya utcán keressük meg a Teremokot. Orosz fastfood: palacsinta, bármilyen töltelékkel. Az én kedvencem a tejszínes-gombás-sajtos. Nagyon finom leveseik vannak, ami jól jön, ha az ember át van fázva.A képen borscs, a már fent említett palacsinta, és morsz. (pirosbogyós gyümölcslé, nagyon finom!)

Visszatérünk a Nyevszkij proszpektre, és egyenesen visszsétálunk a kiindulópontunking. Megnézzük a Singer Házat, mely jelen pillanatban hatalmas könyvesbolt, és a Kazán-Székesegyházat: közben Gogol szavai járnak fejünkben, amit minden idegenvezető elmond Péterváron: Nincs semmi, ami jobb, mint a Nyevszkij sugárút.

Az Utazóbázis számára írta és a fotókat készítette: mirkofiam