UtazóBázis

A magyar utazóközösség

Így autózz Marokkóban!

2018. szeptember 27. 17:30 - dobik

 dsc_0481-2-min.jpeg

Barátságos helyiek, homokos tengerpart, hegyek-völgyek és sivatag. Nyolc nap krónikája, autóval, Marokkóban. 

Odajutás

Agadirba Wizzairrel, Marrákesbe Ryanairrel tudunk repülni. Fezbe és Rabatba Ryanairrel jutunk el, de át kell szállni valamelyik nyugat-európai nagyvárosban. Több variáció is van, például Párizs, Brüsszel vagy Barcelona.

Ki utazzon Marokkóba?

Aki szeretne homokos strandon ejtőzni, és valami Európán kívüli kultúrát is megismerni; és mindezt olcsón. Aki szereti a buszos/autós körutakat, városnézéssel és kirándulásokkal tarkítva. Aki szimplán egy hosszúhétvégés városnézést szeretne, annak Marrákes tökéletes célpont. Első, Európán kívüli tapasztalatnak Marokkó tökéletes választás.

Mikor?

A tavasz az optimális, mert a téli esők után nincs szálló por, virágzanak a fák, és az a kevés növényzet, ami van zöld. Nyáron nagyon meleg van, ötven fok is lehet akár. Ősszel és télen érdemes menni annak, aki kicsit kiszakadna a magyar zimankóból, kellemes 8-15 fok van napközben. Havazás ritkán, idén februárban (2018) esett egy kis hó az Atlaszban. Március közepén az ország nagy részén 15-20 fok van, az óceánparton viszont már 28-30 fok is lehet.

dsc_0296-2-min.jpeg

Fizetőeszköz

A reptéren van bőven pénzváltó, de az eurót is elfogadják mindenhol, mondjuk így kicsit rosszabbul járunk, mert a dirhamban kiírt összeget leosztják tízzel és kész, egyébként 11 lenne a váltószám. Kártyával a nagyobb üzletekben lehet fizetni (csak nagyvárosokban van pláza, Agadirban nem is egy, de például Tinghirben egy darab szupermarket sincs, csak kisebb boltok). Benzinkutaknál csak ott fogadnak el kártyát, ahol ki is van téve a visa/masterkard embléma, kevés ilyen kút volt. Benzinkutak viszont sűrűn vannak még kelet felé (Merzouga) haladva is. A legtöbb szálláshely is csak készpénzt fogad el, de ezt booking-on írják is.

Közlekedés

Azt mondják, hogy a busz és vasúti közlekedés jó, ezt mi nem próbáltuk. Autót az Avis-tól béreltünk, teljes körű biztosítást (full protection) kötöttünk rá, napi 30 euróért. A marókkói autókölcsönzők nem egészen úgy néznek ki, mint az európaiak, se fényűző berendezés, se kosztümös alkalmazottak. Itt az autókölcsönző, pár fabódé volt a reptéren, barátságos, mosolygós úr egy megsárgult szkenneren másolgatta az iratainkat, sűrű elnézések közepette próbálta levonni a pénzt, merthogy lassú a rendszer, majd egy koszos, ragacsos piros mappát nyomott a kezünkbe az autó megrágott kulcsának kiséretében. Ezután kikísért a hároméves, 100ezer kilométert futott kis puntóhoz; amiről lassanként derült ki, hogy ablakmosó az nincs benne, a váltó sem százas, a hátsó ablaktörlő pedig zárlatos lehet, mert kicsit füstölgött első és egyben utolsó használatkor. De lényeg, hogy elvitt minket kétszer az Atlaszon át a sivatagig, és vissza. Viszont a mendemondák ellenére pozitívan csalódtunk, teljesen normálisan vezetnek a marokkóiak. Nem villognak le, nem vágnak be eléd. A főutakon, a haladást sokszor megnehezítő teherautók indexeléssel segítik, hogy meg lehessen őket előzni. A városokban valóban szamarak, motorosok , biciklisek, bármilyen kocsit toló emberek és gyalogosok miatt lassabban lehet haladni, de jól kezelhető a helyzet. Agadir és Marrákes belvárosai azok, ahova nem árt a türelem és higgadtság, de szépen, nyugisan, ezeken a városokon is át lehet jutni.

dsc_0081-2-min.jpeg

SIM kártya

A Maroc Telecom szolgáltatónál vagy Oppo üzletekben, 7 euróért 5 giga mobilnet jár, 5 euróért 2 giga és még telefonálni is tudtok, ha kell. Az eladót kérjétek meg, hogy aktiválja, pikkpakk megvan és a mobilnetről mehet is a Waze, amivel sokkal könnyebb a tájékozódás Marokkóban.

Hét napnyi látnivaló, ez volt a mi útitervünk

Agadir-Tiz'n Test (2100m)-Imlil-Ourika valley-Tiz'n Ticka-Tinghir-Ouarzazate-Merzouga-Ouarzazate-Tiz'n Ticka-Marrakech-Essaouira-Agadir

Agadirban szálltunk le, még aznap este kisebb kultúrsokkot kaptunk az autó átvétele után, és a sötét, agadiri külváros is nagyon furcsa volt. Sok az útszéli húsárus, de még több a kóbor, útszélén alvó vagy kunyeráló kutya. A szállásunkat nem találtuk meg elsőre, és telefonálni sem tudtunk, mert akkor még nem volt helyi sim kártyánk. Végül csak megtaláltuk a szállást, ahol kaptunk menta teát és beszélgettünk a tulajjal, ettől minden kezdeti rossz érzésünk elmúlt. Egy-két nap alatt pedig sikerült adaptálódni a helyzethez. Az emberek barátságosak, segítőkészek, és tukmáló utcai árusok is egész könnyen lerázhatók.

Szállás: Villa du Souss Eco-Lodge

2.nap: Agadirból Imlilbe akartunk eljutni, de nem az autópályán, hanem a sokkal látványosabb R203-as úton, ami a Tiz'n Ticka-n visz át. Nem volt rövid az út, és sok helyen volt útépítés, de ezeket a részeket leszámítva, jól haladtunk. Az út jó minőségű , egész kényelmes, itt-ott szerpentines panorámaút, sok-sok kilátóhellyel, útmenti étteremmel.

Szállás: Atlas Imoula (A helyszínen kicsit megbántam, hogy nem a Kasbah Imlil-ben foglaltunk)

dsc_0383-2-min.jpeg

3. nap: Imlil környékén vízesések vannak, a falu tele van túraboltokkal, étkezdékkel, a környéken jókat lehet sétálni. Innen indul a túraút fel a Toubkal 4167 méteres csúcsára, ami két napi mászás oda-vissza, fent a Neltner házban lehet aludni. Mi útközben megálltunk az Ourika-valley-ben és felmásztunk a vízesésekhez. A folyóvölgy igazán romantikus, végig a parton a kis éttermek kipakolták az asztalokat és színes sarokkanapékat. Helybéli biznisz, hogy a vízeséshez csak vezetővel lehet felmenni. Ami annyit jelent, hogy mindenkit kísér egy-egy helyi, ezért 200 dirhamot kell fizetni. Senki nem ússza meg ezt, ugyanis az út felfelé átvisz egy bazársoron, előbb-utóbb mindenkit elkapnak. De, jó kis séta volt, egy-két órába belefér. Átkeltünk a híres Tiz'n Ticka hágón, sajnos a köd miatt szinte semmit sem láttunk belőle, csak visszafelé. Itt is útépítés volt néhány szakaszon, de ez a legtöbb helyen kétszer kétsávos, jóljárható főút. Az út mentén itt-ott árusok, parkolók és az elmaradhatatlan kunyeráló kutyák.

Szállás: Maison d'hotes Dar Farhana

img_20180315_1346202-2-min.jpeg

4. nap: Hosszú volt az út Merzougáig, útközben lehet pihenőt tartatni Tinghirben, majd egyre kopárabb táj következik a sivatagig. Az út szélén iskolából hazafelé bandukoló gyerekek, szamarak, kutyák, kecskepásztorok, így oda kell fogyelni. Hirtelen jelent meg a vöröses-sárgás homok, amiért jöttünk. A szállást nem Merzouga-ban foglaltuk, hanem a sivatag szélén, mert az utca végén már ott is volt a homok, kezdődik a sivatag.  A szállásadó srác harmincas, és nagyon büszke arra, hogy hat éve a szüleivel felépítette ezt a házat és három nyelven beszél.  A szállás kilenc pont  fölötti értékelésű tripadvisoron, a vacsora háromfogásos és nagyon finom, és amúgy nem is drága.

Szállás: Chez les Habitants

group-0-img_2223_img_22.jpeg

5.nap: A Hotel Merzouga-nál intéztem quad bérlést, értünk is jöttek, és elvittek a quad kölcsönzőbe, igazából a hotelt ki is hagyhattam volna. A quad bérlés nem olcsó, de inkább ezt szerettük volna, mint tevegelni. A mi szállásunkon csak teve-túra lett volna. Egyébként neten is lehet előre foglalni quad, teve és 4x4 túrákat, fél napostól kezdve háromnaposig, de ott Merzouga-ban is szinte minden szálláshelyen van erre lehetőség. Még olcsóbb is, mint előre, online, de mi inkább biztosra mentünk. A quad túra után még sétáltunk egyet a szállás közelében, a homokdűnéken, aztán indultunk Tinghirbe. Útközben megnéztük Aid Benhaddou-t és este még a Torres Dades hágó is belefért, ami hasonlít az erdélyi Békás-szoroshoz, csak sokkal rövidebb.

Szállás: Auberge Camping Atlas, hegyek és pálmafák között, patak parton, egy-két napot itt is el lehetett volna tölteni, csak úgy, a környék felderítésével. Itt is, mint minden szálláson, kértünk vacsorát, egyszerűbb volt, átlagosan 8-15 euró per fő, a három-négyfogásos vacsora.

dsc_0635-2-min.jpg

img_20180316_1330433-min.jpeg

6.nap: A második hosszú autózás, egészen Marrákesig. Útközben megnéztük az Atlasz filmstúdiót, 150 dirham volt a belépő.

Szállás: Riad Aicha Marrakech. A tulaj és a vendégek nagy része holland volt, azt gondoltuk, hogy jó lesz majd, hogy lesz egy európai hely. Itt a tulaj nem volt sem túl segítőkész, sem túl barátságos; a vacsora drága volt, és nehezen találtunk oda. Cserébe maga a szállás jó volt, és hangulatos.

m3-min.jpg

7. nap: Marrákesben nem sok időt töltöttünk, nekem kicsit nagy volt a tömeg, a zsúfoltság és a szemét az utcákon. Este inkább már Szavíra (Essaouira) nyugis óvárosában és az óceánparton sétáltunk.

Szállás: Résidence Louzani, apartmanház, portaszolgálattal, saját konyhával, kilátással az óceánra, menő tetőterasszal. A part és a belváros is közel, és kártyát is elfogadtak.

dsc_0122-min-1024x678.jpeg

8.nap: Még egy séta Szavírában, aztán elindultunk a part menti úton Agadir felé. Útközben megálltunk két, kisebb szörfvároskában is, napozni a parton. Ezen a részen több napot is el lehetne tölteni strandolással, pihenéssel. Végül Agadirban felmentünk a város fölötti hegyre megnézni a kilátást, aztán megváltunk az autótól, és kiálltuk a kiléptető sort a repülőtéren. Ugyanúgy ki kellett tölteni a kis papírkát, mint belépéskor, a rendszer is elég lassú, legalább fél órát álltunk sorban. Toll legyen nálatok!

dsc_0235-2-min.jpeg

 

És menjetek el Marokkóba, mert szép, az emberek pedig barátságosak.

dsc_0163-2-min-1024x678.jpeg

dsc_0549-2-min.jpeg

 

dsc_0870-min.jpeg

 

img_20180316_1900584-min.jpegdsc_0658-2-min.jpgdsc_0875-2-min.jpeg

 

img_2194-min.jpeg

the-imlil-valley-265-min-780x405.jpg

Az Utazóbázis számára írta és a fotókat készítette: Dobi Krisztina

Sok más hasznos és érdekes infót találsz, közel negyvenezer fős Facebook csoportunkban: Utazás a nagyvilágban - magyar utazók, világjárók csoportja

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://utazobazis.blog.hu/api/trackback/id/tr6514267243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2018.09.29. 14:04:11

Hát igen. Varázslatos. Nekem egy hét volt, szervezett, de csak hárman voltunk a csapatban, kaptunk egy mikrobuszt, egy fraciául beszélő sofőrre, de franciául egyikünk sem tudott, de ragyogóan boldogultunk. Marrakesh engem elbűvölt. Este elmentünk ketten egy hintós városnézésre, felültem a kocsis mellé a bakra, és felvettem az egész egy órás klaty-klaty paták által aláfestett utat. Nagyon jó újranézni. Mikor viszaértünk, bementünk a Lefejezettek Terére, ahol ezren sütöttek, főztek, de a hülye kocsis nem engedett leszállni bennünket, tehát csak néztünk. Bahia-palota. Gyönyörű.
Ourika völgy, kötelező helyi idegenvezetővel, kötelező megállókkal. Itt láttam a világ „legszuperebb” folyóvizes mosogatóját. A konyha sarkában behoztak az Ourikából egy erecskét, a sarok másik felén visszaengedték. Ebből vettek vizet is, ebben mosogattak is.
Fez, a souk. Igen a köt. helyi idegenvezető. Ne együnk a soukban, mert nem biztonságos. Elvitt bennünket délben valami Nyuszi barátai és üzletfelei érdekeltségébe tartozó vendéglőbe, jó, bárányfasírt olajban sütve, hozzá olajban sült krumpli. Kijöttünk, mondtuk, az egy dolog, hogy semmi extra, de még drága is volt, a pasas bement, és visszhozta a fele pénzt. Másnap, anyátok felkiáltással, mi bajom lehet, itt sül frissen a parázson, beálltam a soukban a sorba az egyik etetőnél, és azon kívül, hogy jót ettem, a teve és számár hajcsárok meg is tapsoltak, hogy az ő kajájukat eszem. Visszamennék.